Sokadjára kezdem úgy, hogy az ágazati alapvizsga témája... És tényleg :) A zöldséges rizottó eddig igencsak ellentmondásos ételnek tűnt. Egyrészt nem egy bonyolult dolog a recept alapján, de jó néhány osztálytársam kicsit ódzkodott tőle, hogy mitől lesz az igazán olyan nyák-rizottó, mint ahogy az olasz nagy könyvben meg van írva.

Kiderült, hogy mitől, mindjárt leírom.

Az egyik lényeges elem a rizs kiválasztása. Annyi a tudomány, hogy rizottó rizs kell hozzá. A hozzám hasonló laikusoknak furcsának tűnhet, hogy többféle rizs is létezik egyáltalán, de igen: a rizottónak való rizs kicsit tömzsibb, talán kisebbek is a szemek, és nem olyan pergő rizsre fő ki, mint a jázmin rizs, hanem ragadósabbra. Biztos több mindenhol is lehet kapni, de én a Culinaris-ban vettem, ha már tempura lisztért, a következő fogásért úgyis oda mentem. A szokásos alapanyag fényképem a következő:

A bor ezúttal tényleg az ételhez kell, nem (csak) a szakácsnak főzés közbeni fogyasztásra (egy 2009-es tokaji hársleveűt választottam). Egyébként nem egy bonyolult dolog a hozzávalókat összeszedni.

A fehérrépát (gyökeret), egy fél zellert, a sárgarépát szép kockára felvágtam, ahogy tanultuk a tankonyhában. Két evőkanál olivaolajjal és egy evőkanál vajjal elkezdtem pirítani őket, szép lassú tűzön. Mikor megpirultak (talán inkább párolódtak), beleöntöttem a kimért, 250 gramm rizst. Ezt is kellett röviden pirítani.

A rizses zöldséget felöntöttem 1 dl fehér borral, majd kicsit (3-4 percet) főztem lasú tűzön. Ettől az alkohol jelentős része távozik az ételből. Utána két ütemben, mindig csak annyit, hogy ellepje, alaplét öntöttem hozzá, összesen kb. fél litert. Mivel úgy éreztem, hogy a rizs venne még fel folyadékot, kb 1-1,5 dl vízzel ezt kipótoltam. Mikor már majdnem kész volt, hozzáöntöttem a kis zöldborsót, és főztem még kb 5-10 percet. Sózás, borsozás viszonylag bátran.

A tankonyhában a zöldborsó pillanatok alatt megpuhult, otthon nem ment ilyen gyorsan, talán másfajta volt. Ezután hozzáadtam két evőkanál reszelt parmezánsajtot, és alaposan összekevertem. Arra azért igyekeztem figyelni, hogy ne pépesítsem nagyon el a rizst. Egy kis vaj a végén még ment hozzá, csak nagyon óvatosan.

Kis petrezselyemmel és retekkel tálaltam. Szerencsére (nem úgy, mint a tankonyhában) most nem adagoltam túl az olajat/vajat (amit az jelzett, hogy nem vált ki alul a tálalt ételből).

Értékelés: akár egytál ételnek, főételnek is beillik a gazdag ízvilága és tápláló volta miatt, köretnek pedig egyenesen luxus. A borsó lehetett volna kicsit puhább, későn tettem bele. Egyébként jól sikerült. 7/10 úgy, hogy másodszorra csináltam, tankonyhai gyakorlat után. Tálalásban kellene még kreatívabbnak lenni.