Az ágazati alapvizsgánk rettegett étele a hal tempura bundázása, a viszonylag körülményes, odafigyelést igénylő elkészítési mód és a sok hibalehetőség miatt. Hal helyett csirkemellel tettem meg az első kísérletet, gondolván, hogy ez is gyorsan átsül, és talán kicsit kötöttebb hús, mint a hal, nem esik nekem szét a sütéskor.

Külön erőfeszítésképpen elmentem tempura lisztért, amit Budapesten alig lehet kapni (az Országház mellett találtam egy ínyenc bolban, kis kiszerelésű, távol-keleti verziót csillió forintért).

A csirkemellet inazás után összevágtam. Feleségem szerint kis diónyi tallérocskákat kellett volna vágnom, de én valahogy csíkokként képzeltem el az egészet. Neki lett igaza, a pogácsa-szerű darabokat könnyebb lett volna sütni. A csíkok előnye viszont, hogy sütéskor százfelé kanyarodik, így érdekes, amorf formák jönnek létre. A nyers csirkét utána bátran megsóztam, borsoztam, és pihenni a hűtőbe tettem.

A tempura bunda lényegében egy kicsit több odafigyelést igénylő palacsintatészta, legalábbis ahogy én értettem. Jegesre hűtött víz kell hozzá, illtve behűtött alapanyagok.

A tempura lisztet harmadannyi keményítővel és két csipet szódabikarbónával összekevertem. Nem tudom, hogy a keményítő kellett-e bele, vagy épp azért vettem drága tempura lisztet, hogy ne kelljen bele keményítő? Vagy jó lett volna sima liszt is, keményítővel, és az ugyanazt tudja, mint a tempura liszt? Megannyi kínzó kérdés... 

Hozzákevertem a két tojás habbá vert fehérjét, és öntöttem hozá kb 2 dl jeges vizet, illetve dobtam bele pár jégkockát.

Azok a kis gömbök a képen a jégdarabok. A bundához az egyik recept cayenne borsot javasolt, hát azt is tettem bele.

Nehéz volt eltalálni, hogy mi a jó állaga a bundának. Eleinte talán túl híg volt, emiatt gyorsan lecsöpögött a húsról.

Bár, meg kell hagyni, hogy a sütés épp egy kicsit hígabb bundával működött úgy, ahogy én elképzeltem. Amiután sűrítettem a bundán, nehezebb lett az egész, és a forró olajba tétel után lesüllyedt a sütő lábas aljára, ahova hajlamos volt odaragadni.

A sütés egyébként viszonylag jól ment, az említett lesüllyedést leszámítva, és azt, hogy az olajba egymás után betett tempurázott darabok nagyon hajlamosnak mutatkoztak összetapadni. A sütés kezdetén a bundából amolyan kis gyöngyöcskék váltak le, ezeket külön folyamatosan lehalászgattam. Egész kis tányérnyi gyűlt össze a végére.

Örömmel vettem észre, hogy a bunda jól bírja a forró olajat, így benne tudom hagyni pár percig, hogy a hús kellően átsüljön. Mivel apróra vágtam a húst, így a közel másfél kilónyi közel egy órán keresztül sült, folyamatos odafigyelés és kézimunka mellett. Igen munkás egy étel.

A receptek szerint a bundázás akkor jó, ha körülöleli az alapanyagot, és hólyagos, ropogós. Nos, a hólyagosság bejött, a kerekebb darabok amolyan koronavírus-bemutatómodellnek is beillenek. A folytonosság is többé-kevésbé sikerült, de a sűrűbb bunda nem tapadt olyan jól. A ropogósság felemás, ahogy az olajból kivettem, frissen még ropogós volt, de ezen állagából már fél óra alatt sokat vesztett, felpuhult egy kicsit.

Összességében ízletes, kellemes étel jött létre. Nem tudom, hogy a bunda állaga így jó-e, talán igen. Feleségem szerint egy kicsit sótlan lett (szerintem nem), de lehetett volna egy kis sót a bundába is tenni, az nem ártott volna. Elég nagy erőfeszítés volt, sokáig tartott, azért elfogadható eredménnyel: 6/10.