Zsong az ember feje az alacsony hőmérsékleten történő szuvidálástól, abálástól, párolástól, illetve amit ezekről hallani. Ki akartam próbálni, hogy miként működik mindez nálam is, szuvid készülék, maghőmérő és egyéb csodaszerszám nélkül. Spoiler: jól!

Előkészületképpen, hogy megtudjam egyáltalán, hogy milyen hőmérsékletekre készülhetek, tettem egy kísérletet: Beállítottam a sütőt 85 fokra, beletettem kb 3 liter hideg vizet egy lábasban, fedővel, és 8 órán keresztül, óránként megmértem a hőmérsékletét. A tapasztalatom az volt, hogy az elején 1-2 óra alatt 60 fok fölé emelkedett, majd lassan közelítette a 72-73 fokot, de ennél följebb nem akart emelkedni (vagy csak olyan lassan, hogy azt már nem volt türelmem megvárni). Ezen tapasztalatokkal futottam neki a fehérpecsenyének, illetve a marhacombnak. A hozzávalók egyszerűen alakultak.

A marha fehérpecsenyét és a combot kibontottam, hideg vízben kicsit lemostam (nem lett volna feltétlenül szükséges), majd papírtörlővel megszárítgattam. A hússzeleteket szépnek találtam, de azért egy kis faggyú vagy ín volt itt-ott, így azokat letisztítottam róla, a kis hártyát is eltávolítottam. Ezt követően a szeleteket egyenként megsóztam, borsoztam. Kaptak egy kis cayenne borsot is.

Az ízesítést követően egyenként becsomagoltam a szeleteket alufóliába, néhány csepp olajjal fényesítve őket. Mindenképpen el akartam azt kerülni, hogy a fólia kinyíljon, és a hosszú sütési (inkább párolási) idő alatt emiatt kiszáradjon a hús, ezért biztonságképpen még sütőpapírba is becsomagoltam mindet egyenként.

A sütőt 95 fokra állítottam, és betettem a tepsit. Tizennyolc órára. Igen, nem elírás.

Másnap ebédidőben vettem ki, rettentő kíváncsian.

A hússzeletek a hosszú idő alatt, mindennemű roncsolódás vagy pirulás nélkül szinte porhanyósra párolódtak. Egyenként kibontva őket, a keletkezett levet külön összegyűjtöttem, amiből később extra-tömény szószt lehetett készíteni, ez volt a művelet nem várt pozitív mellékterméke. Héjában főtt burgonyával tálaltam. A kis pohárban a szaftot szervíroztam hozzá.

Ha - némileg erőltetetten - próbálnék steak-hasonlatot keresni, akkor talán a well-done-hoz áll a legközelebb, de kéreg nélkül, teljes keresztmetszetében lényegében homogén állapotban. Nagyon kellemes állagú, rostszerkezetét megőrzött hússzeletet kaptam. Igazi vasárnapi ebéd, akár vendégvárásnak is jó, mert egyszerre (időzítetten) nagyobb mennyiség is készíthető belőle.

A hosszú párolási idő megszelidítette a karakteres marhahúst, omlós-porhanyós állagú lett. Külön jutalom a finom húslé, amelyet tálaláskor adhatunk hozzá, köretre is önthető, vagy később felhasználható. Hátránya, hogy már az alapanyag sem olcsó, és a hosszú sütési idő miatt (még ha alacsony is a hőmérséklet), használja az áramot és a sütőt. További hátrány, és ebben is hasonlít a steakre, hogy újra melegítve már nem az igazi, azonnali fogyasztás a javasolt. Ízesíthettem volna kicsit bátrabban, a só és bors egy része kiment a lébe, és az hiányzott a húsból.

Nagyon érdekes és eredményes kísérlet volt, fogok még ezzel az alacsony hőmérsékletű párolással játszani, az egész folyamat alapján máris vannak további ötleteim. Értékelés: 6/10.