Tovább készülve a cukrász alapvizsgára ezúttal Néró teasüteményt készítettem, tanárunk útmutatásai és egy kis Youtube videózást követően (már úgy értve, hogy a témába illő videózást követően...:).

Az alapanyagokat tekintve egyszerűnek tűnt a dolog:

Külön figyeltem, hogy krémekhez való margarint vegyek, és mostanra sikerült a citromhéj reszeléket is beszerezni.

A tojássárgája szétválasztása már egy kicsit jobban ment, mint a múltkor, de még mindig vicces szerencsétlenkedésnek tűnhetett. A margarin és a porcukor, vaníliás cukor, illetve a citromhéj gépi keverése jól működött, a tojássárgáját egyenként kevertem hozzá. Szerintem jó habos lett. Utána ment a liszt, ezt már spatulával kevertem. Összességében eredményes művelet volt a keverés.

Ezt követte a tészta habzsákba töltése. Ilyet sem csináltam még. Kellően vastag, csőszerű kinyomó nem igazán volt a készletben, ezért a barázdáltat használtam. Ettől kicsit féltem, hogy ez a mintázat rajta marad a végeredményen is, ezért aztán a következő töltésnél igyekeztem mintázat nélkülit választani.

A képen a felső sorban vannak a sima kinyomósak, alább a barázdáltak. Mint kiderült, ez lényegtelen volt, mert a sütés első fázisában "olvadt" annyit, hogy végül mindegyik szép sima felületű lett. Eleinte túl sűrűnek éreztem a kinyomóban az anyagot (nehezen ment), de mint kiderült, a sütőben lágyul egy kicsit, azaz valamelyest szétfolyik. Külön problémás volt, hogy kézzel nagyon nehéz volt egyforma méretű gombócokat kinyomni. A babapiskóta alakzat egyenesen röhejesen festett.

A sütés jól sikerült, ahogy a tanárunk említette, egy pár perc után elvesztette a fényét és nőtt is egy kicsit, részben kicsit szét is folyt.

A sütés közbeni méretnövekedés miatt itt-ott a szomszédosak összeragadtak (nem vészesen). A legnagyobb baj, hogy a méretek között nagy különbségek voltak/lettek. Gondolom, ez kézügyesség kérdése...

Csokidíszítés: A pasztillákat megolvasztottam vízfürdőn. Próbáltam az óvatos csurgatást is, de nem folyt eléggé a csokoládé. Erre egy kis olajat öntöttem hozzá, így már jobban folyt (és persze később nem akart jól megszilárdulni). Készült teljesen bemártott is.

Illetve rácsos csurgatással is próbálkoztam, mérsékelt sikerrel.

Betöltés után kreatív tálalásra nem nagyon volt már ötletem, egy fehér tányérra tettem a sütiket:

Állagra kellemes, omlós, a végeredmény kicsit ragad, és sok múlik a lekváron is, hogy ne folyjon ki. Értékelés: 4/10 (finom, jól sütött, omlós sütemény, de a méretkülönbségek nagyok, a csokoládé-díszítés csúnyácska, és a lekvár, valamint a csokoládé miatt ragad is.