A korábban sohasem hallott zöldbors mártást a tanárunk volt kedves nekem címezve elmesélni az órán, így kézenfekvő volt, hogy meg kell próbálnom. Markáns íze miatt nehezebb, vörös húsokhoz ajánlotta, de ilyet most nem volt kedvem készíteni, szerettem volna halat megpróbálni. Az Auchanban leárazott volt a norvég lazacfilé, így adódott, hogy azzal futok neki. Utóbbit katalán módra pácoltam be, ahogy a tankönyvünk receptmelléklete tartalmazta.

Először tehát a halat pácoltam be, kihasználni az időt, amíg a mártás készül. A nyers halat folyó vízben megmostam, majd a tankönyvi recept szerint "bátran" sóztam, fehérborssal kentem be, illetve kis citromlevet facsartam rá, valamint étolajjal is bekentem. A lazac mellett nílusi sügért is vettem, az volt a másik, hasonlóan bepácolt hal (a sügér teljesen meg volt pucolva, de a lazac egyik oldala bőrös volt, így azt nem pácoltam).

A zöldbors mártáshoz vöröshagymát és fokhagymát aprítottam, majd olajon futtattam, illetve üvegesre pirítottam. Utána őröltem rá egy egész tasak Kotányi zöldborsot (kb. fele is elég lett volna, mert nagyon erősen borsos lett). Öntöttem hozzá kb. 1 deciliter brandy-t (konyakot mondott a tanár, de az nem volt otthon). Kb. fél liter tejszínnel felöltöttem (később még 1-2 deci került bele), majd 1 nagy evőkanál keményítővel sűrítettem (a keményítőt külön elkeverve). Egy csipetnyi lisztet is tettem bele sűrítésnek.

Sűrűségre és illatra is jó lett, de nagyon borsos ízű, szinte csíp. Kevesebb bors kellett volna. Utólagosan próbáltam többlet tejszínnel és kis keményítővel "higítani", némi sikerrel.

A halat hosszúkás halsütő tepsibe tettem, vajat olvasztottam alá. Úgy véltem, hogy a halszelet mindkét oldalát külön meg kell sütni, de a felső oldal sütése után olyannyira omlóssá vált, hogy két nagyobb facsipesszel is alig bírtam megfordítani. A sügér hasonlóan nagyon omlós lett, lényegében alig tudtam kivenni a tepsiből.

Legközelebb csak a bőrös oldalán fogom sütni a halat, esetleg kis vajat locsolva a tetejére, időszakosan lefedett tepsiben (hogy teljes vastagságában átpárolódjon).

A képen is látszik, hogy a hal lényegében ízeire esett. Valahogy a tálaláshoz már nem éreztem magamban az erőt, ezért egy kis jázmin rizst készítve, az egészet egymás mellé tettem egy lapos fehér tányérba.

A képen a fehérebb hal a sügér. Ízre nagyon-nagyon finom lett. A zöldbors mártásban sok lett a bors, és a hal olyan omlós, hogy nem őrzi meg az állagát a tányérra tevéskor. Értékelés: 5/10.