A cukrász tantárgy ágazati alapvizsgájának egyik süteménye a címbéli. Tanárnőnk ezt magyarázta el először. Elvileg egy egyszerű sütemény, de nekem elég viszontagságos volt a készítése. Ott kezdődött, hogy a cukrászdai hivatalos méretű, azaz 12 cm átmérőjű linzer kiszúrót égen-földön nem kaptam. A legnagyobb a 8 cm-es volt, így ezzel készült. Ahogy az osztálytársaktól hallottam, másnak sem nagyon sikerült rendes méretű linzer kiszúrót vennie. Az alapanyagok a következők:
Már a 0,6 kg liszt kimérésével meggyűlt a bajom. Külön erre a célra vettem mércés edényt, hogy ne kelljen a konyhamérleggel vacakolni, de az ellenőrző mérlegelés azt mutatta, hogy az edény és a mérleg közt vagy 20% különbség van. A porcukornál hasonlóan. A mérlegnek hittem, a mércés edényre csúnyán néztem.
1. Tészta gyúrás
Nem nagyon értettem, hogy mit jelent az, hogy a "lisztet a vajjal elmorzsoljuk". Feleségem felhomályosított, hogy a vajat (margarint) vágjam kis kockákra, és úgy morzsoljam a liszttel. Ezután szétválasztottam a tojássárgáját és a fehérjét. Először életemben próbáltam ilyet, sikerült szerencsére, de nagyon ügyetlen mozdulattal. Utána lereszeltem a citrom héját (remélem, nem volt mérgező), és kifacsartam. A reszelék, a tojás és a citromlé a lisztes-cukros vajba került.
Az összegyúrás egész jól ment, szerintem az állaga jó lett, nem ragadt különösebben.
A tésztát pihentetésre a hűtőbe tettem fél órára. Eredmények: jó állagú lett a tészta, sikerült a tojás szétválasztása. Hibák: szerintem a citromhéj kevés volt, illetve a tanári ajánlás szerint jobb lett volna külön citromhéj-reszeléket venni, mert lehet, hogy tartósítási célból permetezik ezzel-azzal, és az mérgező lehet.
2. Tészta nyújtás
A tészta kb. harmadát levágtam, és nyújtófával kinyújtottam. Nehéz volt beállítani a kellő vastagságot, különösen úgy, hogy az egymás utáni nyújtáskor ugyanolyan legyen. Ez nem is nagyon sikerült, egyik-másik nyújtás túl vastag lett. Azután szaggattam.
A szabvány háztartási tepsibe sokkal kevesebb fért, mint ahogy arra számítottam. Összesen ez az 1 kg tészta négy tepsit töltött meg. Eredmények: jól sikerült a nyújtás, nem ragadt nagyon, a szaggatás is szép lett. Az ismételt begyúrás is jól sikerült. Hibák: kisebb fehér foltok voltak nyújtás után a tésztában, vélhetően margarin-csomók, ami gyúrási hibára utal. Nem sikerült egyforma vastagra gyúrni az egymás utáni ütemeket, egyik-másik túl vastag lett. A felső, gyűrűs karikákat a tojásfehérjével megkentem.
3. Durvára tört dió
Meggyűlt a bajom ezzel is. Nem tudtam, hogy kell csinálni. Édesanyám tanácsa, hogy nylonzacskóba kell tenni a diót, és nyújtófával ütögetni, hogy összetörjön. Így is tettem, de az eredménnyel nem voltam igazán elégedett, egy része túl apróra tört, de maradtak benne nagyobb darabok is. Ezzel szépen megszórni a kiszaggatott tésztát nem nagyon lehetett. Úgyhogy aztán inkább darált diót vettem elő, és azzal szórtam meg a nagy részét.
A nagy lendületből látszik, hogy az alsó karikákra is jutott dió, pedig arra nem kellett volna :) Eredmények: hát, az nem nagyon van. Hibák: minden. A durvára tört diónak még egyszer nekifutok majd.
4. Sütés
180-190 °C-ra előmelegített sütőbe tettem. Amikor a széle elkezdett barnulni, akkor a közepe még puha volt, ezért a sütőben hagytam. Az első kört emiatt kicsit túlsütöttem (kb. 20 percig). A többi ütemet már 10-12 perc után kivettem, azok jobbak lettek.
Kisebb meglepetésként ért, hogy a sütés közben méretileg és alakilag is deformálódik a tészta, a végén nem nagyon akartak egymásra illeszkedni a karikák. A vastagsága miatt kajla lett egy kicsit az egész.
A képen látszik, hogy a durvára tört dió kicsit otromba, a darált dió valamivel jobban fest.
5. Betöltés
Áfonya-szeder és őszibarack lekvár volt otthon, bolti és házi is, ezeket használtam. A bolti lekvár túl folyósnak bizonyult. Az alsó karika megkenése és az összeillesztés után több helyen kifolyt, emiatt az eredményt gyakorlatilag nem lehetett tiszta kézzel enni. A közepébe (az áfonya elfogyott) őszibarack lekvárt töltöttem melegítés után, kis kanállal. Ez utóbbi jól sikerült, szép fényes lett. Még talán jót is tett neki a két különféle lekvár, mert oldalt a vörös áfonya látszik ki, a tetején pedig a barnás-sárgás őszibarack. És az ízeik is összeillenek.
Tálalásra - egyéb ötlet hiányában - egy egyszerű svájci tányért használtam, mintás szalvétával leterítve. A képen jól látszik a különbség a darált- és a tört diós szórással készültek között.
Értékelés: 3/10. A tészta állaga jó lett, és finom is az eredmény. De a vastagság, a formák nem megfelelőek, a lekvár kifolyt és a diótörés is problémás volt. Legközelebb jobban sikerül majd!
