A hagyományos vendéglők étlapjának állandó szepelője, egyben az ünnepi, esküvői menük bebetonozott eleme a kijevi jércemell. A szakképzésen most - a múlt héten még nem engedélyezett jelenléti gyakorlat helyett - házi feladatba kaptuk, a kiírás szerint buronyapürével, francia karottával kellett elkészíteni. A jegyzetem szerint - amit jó diákhoz méltón, utólagosan olvastam el - ráadásul vizsgatétel is lesz majd.
Tanulmányaim alapján felvértezett tudásom birtokában feleségemet fölényesen megmosolyogtam, amikor kiderült, hogy ő azt hitte, hogy a "jérce" egy önálló madárfaj. Miközben az órai jegyzetem szerint a jószág előbb napos csibe, majd: csibe, előnevelt csirke, csirke, jérce, hízott jérce végül tyúk. Karrierjének ezen fázisait életkora, illetve tömege határozza meg.
A boltban mégsem lehet soha jércét kapni. Vagy kínosan ügyelnek a vágóhidak arra, hogy ebben a korban ne vágák az állatot (nehezen hihető), vagy - ahogy egy osztálytársam valószínűsítette - azért nem írják rá, hogy jérce, mert akkor senki nem venné meg, azt sem tudják az emberek, hogy mi az (és tényleg). Száz szónak is egy a vége: csirkemellet vettem le a polcról vásárláskor.
Első lépésként elkészítettem a jércemell töltelékét. Ez egy vajas, sajtos, zöldfűszeres masza, kevés mustárt is lehet hozzá tenni. Legközelebb tennék hozzá egy kis fokhagymakrémet is.
Az alapanyagokat lereszelve kézzel összegyúrtam. Több módszer is van a betöltésre, a hivatalos receptek pl. habzsákot írnak, amitől én idegenkedtem. Az egyik osztálytárs írta meg a helyzetet megmentő megoldást: a leendő tölteléket túrórudi-szerű hengerré kell formázni, egy időre a mélyhűtőbe rakni, és ott úgy megdermed, hogy egyszerűen betolható a csirkemellbe vágott hosszúkás zsebecskébe.
És tényleg! A csirkemellbe a hosszanti zsebet nagyon óvatosan vágtam, hogy a kés nehogy kijöjjön a másik végén, vagy az oldalán. Ehhez egy nagyon hegyes, éles, vékony pengéjű filézőkést választottam. Szinte ilyesztő volt, milyen könnyen, majdnem ellenállás nélkül megy bele a húsba.
Betöltöttem, és három helyen is összetűztem fogpiszkálóval, hogy sütéskor nehogy kifolyjon belőle a vajas töltelék. Kicsit visszament a hűtőbe dermedni. Majd dupla panírt kapott, és olajban kisütöttem, forgatva, hogy minden oldala egyenletesen piruljon.
A sütéskor nagy örömömre, nem folyt ki a töltelék.
A francia karottához a répát 0,5 x 0,5 cm-es hasábokra vágtam, majd megfőztem (a receptek "majdnemkész" vagy "resre főzni" kifejezést használnak, hát én teljesen puhára főztem.
Ezt követően forró vajon "megfuttattam", ami kis pirítást jelentett.
A kruplipüréről nem töltök fel külön képet, ezt tényleg mindenki tud csinálni: kockára vágott főtt krumpli, végén összetörve, vajjal és tejjel krémesítve.
A tálalás nem az erősségem, valahogy nem vagyok elég kreatív:
A csirkemell igen finom, szaftos lett, a tölteléke úgyszintén. A karottánál nem tudom, mennyire kellett (volna) esetleg ropogósabbnak lennie a répának. Értékelés: 7/10.