Ételkészítés órán tanultuk, hogy mi a püréleves és mi a krémleves közötti különbség. Ezalapján a címnek azt kellett volna adnom, hogy "Fokhagyma püréleves", mert, mint azt a tanáromtól megtudtam, a krémleves valójában a püréleves legírozott (azaz tejszínnel és tojássárgájával sűrített) változata. És ez nem az, hanem püréleves. Így tehát szándékos a helytelen címadás, mert a krémleves szót közérthetőbbnek vélem, és így többen gondolnak arra, amire kell (és nem pl. a fehér elefántra).

A krémlevesek szerintem ellentmondásos jószágok: egyrészt tartalmasak, és jó elkészítés esetén igen gazdag az ízviláguk. Másrészról a zöldes-barnás-szürkés színük miatt kevésbé tetszetősek, az esetlegesen bennük lévő darabos összetevők nem látszanak. És mint tudjuk, nem elég jónak lenni, annak is kell látszani, és ezen második feltételnek a krémlevesek nehezen felelnek meg.

A hozzávalók listája rövid és egyszerű.

A kezdő lépések szokásosak: a vöröshagymát apróra vágjuk, kis vajon és olivaolajon üvegesre pirítjuk. Lehet viszonylag bátran mérni a vöröshagymát, mert a fokhagyma mellett jelleget ad az ételnek. A fokhagymát nem sokkal felöntés előtt, szintén apró kockára vágva adjuk a pirított hagymához. Ezt már éppen csak pirítjuk, mert a fokhagyma hajlamos megégni. Viszonylag sok fokhagyma kell, de hát ezért fokhagymakrémleves, a fokhagyma ízének levesre higítás után is felismerhetőnek kell maradnia.

A hagymás alapot fehér alaplével felöntjük, majd felforraljuk. Lehet közben fűszerezni, só és fehérbors illik hozzá elsődlegesen, de lehet nem túlságosan színező hatású más fűszerekkel is játszani.

Botmixerrel pürésítés a következő lépés, majd kevés liszttel tejszínes habarást készítünk, és ezt (lehetőleg hőkiegyenlítéssel) kell a forró leveshez adagolni. Végül, saját ötlet alapján (ezt a receptek nem írják) két tömlős sajtkrémet is tettem bele. A sajteveshez szokásos ez, de itt is nagyon jót tett neki.

Alaplével vagy vízzel a kívánt állagúra kell felengedni, majd újra felforralni, sóra ellenőrizni, utánsózni.

A tálalást biztosan lehetett volna kreatívabban is csinálni, mint egyszerűen tányérba töltve levesbetéttel megszórni, de valahogy mindig a tálalásra fogy el az idő és az energiám.

Összességében a kinézeténél jobb élmény, kifejezetten ízes, tartalmas leves lett. Nekem kis nehézségem volt azzal, hogy mennyire kell higítani, és sóra is ügyetlenül kóstolok. Ezért a feleségem segítségét kértem. Egyszerű, nagyszerű előétel. Értékelés: 8/10.