Felvetettem a tanáromnak, hogy adhatna gyakorlati házi feladatot is, erre ő a telefonvonal másik végén felnevetett - na, ekkor már tudtam, hogy ezt nem úszom meg könnyen. És tényleg nem volt könnyű: a különféle receptek 90 perces elkészítési időt mondanak a házi feladatul kapott Csáky rostélyosra, hozzátéve hogy a nehézségi foka "haladó". Már ebből rosszat is sejtettem, mert simán elvacakolok másfél órát is azzal, amire 30 percet írnak. Ilyenkor egyébként az alapanyagok megpucolását, a hagyma felkockázását, edények összeszedését is beleszámolják? Mindenesetre, a főzési időt nem számolva is elvacakoltam vele összesen 6 (!) órát.

Már a hozzávalók is igen terjedelmes listát adnak ki, és a beszerzésük sem volt annyira egyszerű. A rostélyos ugyebár a marha magas hátszín, amit nem mindenhol kapni. Ahol igen, ott se úgy: az egyik bevásárlóközpont pultjában már a kiszolgáló is azt mondta a barnás-zöldes színben játszó szeletre, hogy szerinte nem annyira friss... Végül borjú combot vettem, amit steaknak szántak, de félbevágva egész szép nagy szelet lett. Illetve vettem egy vákuumos rostélyos darabot, amit utána farigcsálhattam, hogy nagyobb szelet formát öltsön. Na, ez a húsbontás, inazás, hártyázás biztos nem volt beleszámolva a 90 percbe.

Kezdődik az egész egy sűrűbb lecsó készítéssel. Hagyma kockára vágva, füstölt szalonna úgyszintén, pirítva, ízesítve, miegymás. Idényben nyilván lehet friss paradicsomból-paprikából, ezt én most megsegítettem egy konzerv lecsóval. De a rusztikussága kedvéért ment bele egy kis friss paprika és paradicsom is. 

Ezt a lecsót tojásosra kell készíteni. Lúzer alert! Mivel a rostélyos göngyölegeket később szintén lecsós lében kell kifőzni, célszerű lehet egyszerre dupla adagot csinálni, és csak egy részét tojással habarni. Persze, hogy én a lecsónak is kétszer álltam neki...

Ezt követte a hús felszeletelése. Ha valaki kap szép szelet rostélyost, akkor az óriási kincs a farigcsáláshoz képest. Viszonylag nagy szelet kell, hogy fel lehessen tekercselni, és ne legyen túl vastag. Ki is kell klopfolni.

A nagy hússzeletekre felhordtam a tojásos lecsót, és feltekertem őket, mint egy piskótát. A végén kendermadzaggal össze is kötöttem, hogy ne nyíljon szét.

A következő lépés az így elkészült hústekercs-csomagok kérgesítése forró sertészsírban. Ez egy kicsit persze keményít is a tekercsek állagán, ami jól jön, nem esik szét annyira.

A húscsomagjainkat lecsós alapot tartalmazó lábasba kell tenni, és annyi zöldség vagy fehér alaplével (ezek hiányában vízzel) felönteni, hogy épp ellepje. Elvileg nem kell nagyon sok főzési idő, de én adtam neki bőven (3 órát), mert az egész csomag hűtőhideg volt, és nem akartam, hogy belül nyers maradjon az egyébként lassan párolódó marhahús.

Ha a hús kellően megpuhult, kivesszük a léből. Itt már magamtól jöttem rá, hogy érdemes legalább részben lehűteni, hogy jobban szeletelhető legyen.

A gazdag ízvilágú maradék lecsós léből pedig mártást készítünk. Ha valaki természetesebb hatásút akar, akkor ebben a fázisban tejfölös habarással besűríti a levet. A selymesebb változathoz előbb össze kell botmixerezni a még egyben maradt zöldségdarabokat, és azt követi a besűrítés. Vigyázat: a nehéz lisztes tejföl könnyen az edény aljára ragad, és odaég. A visszaforralást ezért nagy óvatossággal, folyamatos keverés mellett, rövid ideig csináljuk csak.

A húshengereket hidegen könnyebb szeletelni. Az eredmény egészen szép lett. Körettel tálaljuk (jah, azt még nem is készítettem, huh! A receptek galuskát írnak hozzá, de már kifogyott belőlem a lendület, úgyhogy héjában főtt, kockára vágott főtt krumpli lett belőle).

Összességében egy extra finom, nagyon ízgazdag, ünnepi ebédnek is beillő étel sikeredett. A hús nagyon jól megpuhult, a mártás különösen finom lett (azzal együtt, hogy egy kicsit az alja odakapott). Ha ilyet legközelebb csinálnék, akkor 1. nem akarnám magam felszelni a húst, hanem próbálnék szép rostélyos szeleteket venni (bár most is próbáltam, csak nem sikerült); 2. csak egyszer indulnék el a lecsóval és felezném, és 3. jobban figyelnék, hogy a besűrített mártás ne égjen oda és persze 4. kierőltetnék magamból egy hagyományos galuska köretet.

Huh, ezzel megszenvedtem.